Megtörtént. Sikerült megint azt mondanom egy jó embernek, hogy "eddig tartott, vége". Megint azon gondolkodom, hogy mikor költözzek el, hogy szálljak ki ebből anyagilag úgy, hogy korrekt legyek. Megint szedhetem elő a zsákokat és elkezdhetem beledobálni a kacatokat, az emlékeket, a boldogság és a teljes élet reményét. Csupán azért, mert amikor belevágtam ebbe a kapcsolatba, akkor megint nem gondolkodtam előre, megint csak a vágy hajtott előre és megint hazudtam magamnak, ill. egy másik embernek is. 

Újra egyedül. Hiszen ezt akartam. A saját magam ura akartam lenni, hogy visszatereljem az életemet a helyes útra. Megint egyedül fogok enni, aludni, felébredni. Csak magamra kell vásárolnom, főznöm, mosnom. Csak magamért kell felelősséget vállalnom.

Mindez mégsem hangzik olyan kecsegtetőnek a szakítás utáni reggelen... De tudom, hogy így kell lennie. Ez volt a helyes döntés, innentől csak könnyebb és jobb lesz. Érzem.